Kártyázzunk már, ne folyton a motorokról beszéljünk! Így ragadták meg többször a Scrambler lényegét a sajtótájékoztatónak álcázott lazulós bulin a dél-spanyolországi Tabernas-sivatagban. Persze, kicsit motorozhatunk is – szigorúan elvárások nélkül – de azután gyorsan irány a kocsma, a buli, szörf. Bohóckodni kötelező, ugyanis minél kevésbé veszed magad komolyan, a Scramblert annál jobbnak érzed.

Scrambler culture, desert sled culture, persze. Hol van egy ’81-es somogyi parasztgyerek attól, hogy igazán megértse a desert sled kultúrát, ami vagy 10000 km-re, 10-20 évvel a születése előtt virágzott? Tényleg olyan messze? Hogy is volt, amikor anno motorozni kezdtünk? Fogtunk egy motort és mentünk vele. Pont úgy, ahogy a kedvünk tartotta. Szó szerint vérre menő csatát vívtunk a parkolóban (grand prix 125 stílusban), versenyeztünk a helyi crosspályákon (amúgy scrambler stílusban, de erre csak később jöttem rá) és hill climb-et játszottunk a parkerdőben; bejártuk a környéket töviről hegyire, sőt nagyobb túrákat is csináltunk. Átmentünk a haverunkhoz, szalonnát sütöttünk, a végén szívtunk le benzint, meg hoztunk a sufniból minden éghetőt és istentelen nagy tüzet csináltunk.  Néha még gördeszkáztunk is. Télen motorral húztuk a szánkót, nyáron a mély porban estünk-keltünk, a kettő között meg sárban. Versenyeztünk, hogy ki tud hosszabb gumicsíkot húzni, elástuk a hátsó kereket, lógatott lábbal egykerekeztünk… Mindezt ugyanazzal a motorral, csak mindig faragtunk rajta egy kicsit.
Várjunk csak, hiszen itt pont erről van szó! Az örök fiatalság és az igazi, romlatlan motorozás elixírje.

Az immár 12 tagot számláló Scrambler család igazi sikersztori, Bolognában a teljes termelés majd’ 30%-át adja. Érdemes rá figyelni!

Az eddigi Scrambler modellek nagyon közel - talán túl közel - álltak egymáshoz műszakilag, de az Urban Enduro-t leváltó Desert Sled egy teljesen új motor. Ez jó hír, mert bár az első generációs Scramblerek nagyon tetszettek (és az összehasonlító tesztekben is kimondottan jól szerepeltek), kipróbálva hosszú kívánságlistát tudtam volna írni a fejlesztőknek. Biztosan nem voltam ezzel egyedül, mert lényegében ott változtattak, ahol én is szerettem volna.

Először is az egész motort felemelték. Ez elöl egy 46mm-es, 200mm-t mozgó, minden irányban állítható USD Kayaba villát jelent, hátul pedig szintén 200mm-t mozgó rugós tag dolgozik, szintén a Kayabától, aminek az előfeszítése és a húzó csillapítása állítható. Az első kerék 18-ról 19”-ra nőtt, az ülésmagasság gyárilag 860mm. A szabad magasság 238mm, a teljesen új, hosszabb és erősebb lengővillának is köszönhetően megnőtt a tengelytáv, 1505mm-re. Mindez egy széles, merevítős alumínium kormánnyal kimondottan jó ergonómiát sejtet. A vázat a várhatóan nagyobb igénybevételnek megfelelően megerősítették és a blokk sem teherviselő elem többé. A Desert Sled stílust a lámpa rács, terepezésre alkalmasabb lábtartók és végül maga a sled, azaz a kartervédő teszi teljessé.

Apropó, desert sled: ezek a ’60-as, ’70-es években, Kalifornia hegyeiben és a sivatagban használt, utcai alapokon épített terepképes öszvérek, melyek túlmutattak a puszta motorozáson és - a szörfözéshez hasonlóan - a sokak által vágyott kaliforniai életstílus egyik jelképévé is emelkedtek. Ja, Ducatival 1969-ben Baja-t nyertek!

A dizájn minden erőlködés nélkül adja a desert sled (egyesek szerint XT500) hangulatot, de közben mégsem akar hasonlítani azokra a régi szarokra. Ez egy mai motor. Minden részlet a helyén: a tank formája a cserélhető betéttel eddig is tetszett (ez szerencsére nem változott), a fűzött kerekek az aranyszínű felnivel nagyon rendben vannak, sokat dobnak az összképen; jó a keskenyebbre vett steppelt ülés és a magas sárvédők is azt mutatják, hogy Bolognában ismét nagyon ráéreztek...

De ne beszéljünk már mindig a motorokról! Tudtad, hogy a Scrambler nem csak egy motor? Egy rádió is és éppen itt az ideje, hogy bekapcsold!  Hallgasd meg a podcast-eket is! Ja, a Scrambler street food ajánló appot ismered? Taste of Joy!

Na, jó, irány a dirt! Let’s shred the Sled! Jó hely ez a Tabernas desert. Ha bekötött szemmel visznek oda, még tényleg elhiszem, hogy a Mojave-sivatagban vagyok. Tiszta Kalifornia! Totál belazulok.

Annyira komolyan veszik az off-road vonalat, hogy meglepetésemre a teszt nagyrészt terepen zajlott. Nem is akármilyen terepen. Mentünk mély homokban, de tényleg mélyben! Jócskán kellett gáz, hogy ne süllyedjen bele az első kerék. Magasabb területre érve pedig pattogtak a kövek a kartervédőn és a lámparácson, mintha lőttek volna rám.

Már kezdtem komolyan aggódni a motor miatt, amikor tudatosítottam magamban, hogy ezért vagyunk itt. Ja, meg bármin is aggódni az Kaliforniában nem divat, ugye?

Sokszor akkora volt a por, hogy kilométereket mentem vakon, az előttem haladót figyelve, bízva abban, hogy ő tudja, mit csinál és ahol neki sikerül, ott talán nekem is kiadja valahogy. Kérdezhetnéd: miért nem maradtam le? Csak. A tempót persze nem szabad egy igazi terepmotorhoz hasonlítani, de semmiképp sem mondanám, hogy lassan mentünk. Átmegy mindenen, kivasalja a nagyobb gödröket is és kellően jó a balansz ahhoz, hogy ne bután átbucskázzon a nagyobb bukkanókon, hanem akár el is ugrik róluk. Hosszabb kanyarokban játszi könnyedséggel lehet keresztbe tenni, ülve és állva egyaránt, jó hosszan. Ergonómikus, minden szituációban helyén éreztem a dolgokat. Állva, ülve, kitett lábbal nyomban elkanyarodva, mindenhogy. Szűk, technikásabb ösvényeken persze már érzem a (szárazon) 191 kilót, ami 15-tel több az elődnél az Urban Enduro-nál, de a komolyabb futóműnek és az erősebb váznak valahol meg kellett fizetni az árát. Az ABS kikapcsolható és a gyújtás levétele után is kikapcsolva marad. Ekkor csak az órán narancssárgán villogó lámpa jelzi, hogy eltértem az alap beállítástól. A minimalista műszer egység jól néz ki, minden szükséges információ kinyerhető belőle, de nem a kedvencem. A fordulatszám jelző például kimondottan nehezen olvasható.

Van bakancslistád? Az ugye rajta van, hogy: „- egy rendes léghűtéses kéthengerest birtokolni!”? Helyes! Ezzel a motorral ezt is kipipálhatod.

A 803 köbcentis blokk alapjaiban változatlan maradt, de az EURO 4 teljesítéséhez szükség volt egy új mapping-re és progresszív gázkarra, ami sajnos kivette az egyik golyót az amúgy nagyon is szerethető L2-es zacsijából. A csúcsteljesítmény, 75 LE, ugyan nem változott, de az elődhöz képest nagyobb csuklómozdulat, meg esetleg kicsit több kuplung kell a huligánkodáshoz. A hatsebességes váltó is változatlan maradt, pedig ez az, amin azért könnyen lehetne javítani. Kicsit darabos és nem is legpontosabb, amit éltemben próbáltam. Ez a motor jobbat érdemelne, de végül is hozzá lehet szokni.
A Scorpion Rally STR gumik, amiket a Pirelli és a Ducati közösen, kimondottan erre a típusra fejlesztett, partnerek a mókában, nagyon dögösen néznek ki, és a várakozásomat - valódi terepgumihoz viszonyítva minimális oldaltartásuk ellenére is - túlteljesítik.

A Desert Sled-et fejben helyén kezelve igazi örömforrás. Ez annál is inkább igaz, mert amikor a teszt hivatalos programja végén megkérdezték, hogy ki menne még egy bónusz kört, a 4 fok és a vészesen közeledő zivatarfelhők ellenére, 20 fokhoz optimalizált ruhámban simán én voltam az első jelentkező. Szerencsére sokan nálam jobban átvették a Scrambler feelinget (meg fáztak) és inkább maradtak csocsózni meg dartsozni. Így a nap végén ez a kiscsoportos foglalkozás tökéletes befejezés volt. Igazi önfeledt csapatás, csak úgy, tét és elvárások nélkül. A legjobb móka.

De ne beszéljünk már állandóan a motorokról! Sokkal többről van szó! Például a ”Days of Joy” rendezvényen megtanítanak ügyesen bánni a bbq-val, mászhatsz falra, nyilazhatsz és megmutatják, hogy menj biztonságosan keresztben (flat track school).A Scrambler minőségi és stílusos ruházati vonala teljessé teszi az élményt és garantálja, hogy egy pillanatra sem kell többé Scrambler nélkül maradnod.

 
Aszfalton, ahol a leendő tulajdonosok zömmel használni fogják, legalább akkora meglepetést okozott. Itt is jó az ergonómia, a széles kormánnyal supermoto-ra emlékeztetően kanyarodik. A gumik itt még jobban meglepnek, mint terepen tették. A nagy blokkok ellenére viszonylag halk, nem fordul szögletesen, tapad. Szép munka, Pirelli!

Az előző modell futóműve tette a dolgát úgy ahogy, de ha a sajátom lenne, biztosan az első dolgaim között lenne feljavítani. A Desert Sled-nél ez eszembe sem jutott. A rugózó elemek összhangban vannak a vázzal, a motorblokkal és a motor karakterével, sőt a gumikkal is. Nem versenymotor, persze, hogy nem, de tökéletes társ a szerpentinen. Az útminőségtől függetlenül erőlködés és zavaró hatások nélkül lehet átfűzni bármilyen kanyarkombináción, még forszírozott tempó esetén is. Szinte csak ekkor tűnik fel, hogy fék is van rajta. Az elöl egy tárcsás megoldáshoz a stílus miatt ragaszkodtak, de az egyetlen 330mm-es tárcsa, a négydugattyús radiálisan szerelt féknyergekkel épp elég a feladat hibátlan ellátásához. A Desert Sled tehát itt is minőségi szórakozást kínál. Leérve a hegyekből, viszonylag egyenes országúton haladunk, 130 körül. Nem vagyok kényes a menetszélre, de ennél sokkal nagyobb tempó már azért nem esne jól a széles kormány és a szélvédelem teljes hiánya miatt. Persze senki nem mondta, hogy ez egy hosszú távú túra motor. Ilyen körülmények között is jól érzem magam a nyeregben és azon gondolkodom, hogy a Scrambler a Desert Sled-del óriási lépést tett:

immár nem csak egy nagyon jópofa életstílus kiegészítő, de akár teljes értékű motorkerékpárként is remekül megállja a helyét.

A városba beérve van, aki észre sem veszi, de az arra fogékonyak tekintetét nagyon is vonzza. A nyeregben ülve viszont mindez mellékessé válik, mert ennél a motornál nem vagy rászorulva, hogy az irigykedő pillantásokkal kompenzálj.

Nagyon rég volt már ilyen, ezért is érdekes élmény volt újra nyitott sisakban, farmerben, bakancsban menni. Nekem ezzel is visszaadott valamit a Scrambler.

Kinek ajánlanám? Elsősorban azoknak, akiknek bejött a Scrambler vonal (nem feltétlenül csak a Ducati) de az eddigi modelleket valamiért kevésnek érezték. Akiknek fontos a stílus, de fontos az is, hogy egy ízig-vérig modern motoron, lazán, de tényleg jókat motorozzanak. És azoknak, akik azért legalább havonta egyszer megnézik az On Any Sunday-t! 

Technikai információkért katt.

  
De ne beszéljünk már folyton a motorokról! Menjünk sütögetni!

szöveg: Horváth Ákos