Október végén járunk, a helyszín Rimini (Olaszország), reggel 8.30. Az idő kicsit sem nevezhető optimálisnak a motorozáshoz, felhős, szürke az égbolt, az aszfalt nedves és csúszós. Kicsit dideregve sétálok ki a szálloda elé ahol ekkor már mind a 38 db sárga Ducati Monster 821 bemelegítve várja, hogy feldobják a kedvünket és olyan nappá transzformálják ezt a kevéssé sem barátságos reggelt amire örömmel gondolunk majd vissza. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolguk..

Nézzünk kicsit vissza, pontosan 1992-be, hogy lássuk honnan ered a Monster megújulása. Ebben az évben mutatták be a Köln-i Motor Show keretein belül az ikonikussá váló, Miguel Angel Galluzzi úr által tervezett Monster modellcsalád első tagjait, teremtve meg ezzel minden sportos naked bike ősét. Most, 25 év elteltével az új Monter 821 kapta feladatául, hogy egyedi, úragondolt megjelenéssel és számos további finomsággal hívja fel a figyelmet a Monster 900-tól hagyatékul kapott nem mindennapi örökségére.

A megbeszélt időpontnál korábban érkeztem az indulás helyszínére, hogy kicsit jobban szemügyre vehessem a frissen tervezett vonalakat és az új elemeket. Az 1200-as nagytestvér jegyeit idézi a megújult fényszoró a tank és a farokidom, a kipufogódobot pedig mintha ebben a pillanatban emelték volna át az 1200 R modellről. Az utas számára külön szerelt lábtartók is a sportos szellemet hivatottak erősíteni, ami a motort végignézve teljességel elkönyvelhető. A "Ducati Sárga" fényezés számomra egyértelműen telitalálat és bár a jól bevált piros és fekete is hozza a stílust, a megszokottól eltérő színt valahogy mégis vonzóbbnak találom, pláne ha egy 25 éves jubileumot hivatott kiemelni. Jobban végig nézve azt hiszem egyöntetűen kijelenthetjük, hogy az olasz tervezés mint már oly sokszor bebizonyosodott, a legkívánatosabb dolgokat tudja elénk tárni, legyen szó egy frissen elkészült pizzáról vagy egy éppen oldaltámaszra állított még pattogó kipufogójú Ducati Monster-ről.. 

Motorra ülve és gyújtásd adva tárul rögtön a szemünk elé a mai új motorok egyik lassan nélkülözhtetlen eleme a színes TFT kijelző, ami természetesen ha szeretnék a fényviszonyokhoz alkalmazkodva nappali, vagy éjszakai módban tárja elénk éppen azt amit szeretnénk. Átgondolt logikus elrendezésben immáron helyet kapott egy integrált fokozatkijelző is. Három különböző képernyő konfiguráció érhető el, amelyek természetesen a funkcionalitást szem előtt tartva az alapbeállítás szerint a három különböző motorvezérlési módhoz csatlakoznak és mindig a legszükségesebb információt hivatottak megjeleníteni. A motorvezérlési módok között egy gombnyomással tudunk választani, tehetjük mindezt menet közben, pusztán csak a gázt kell visszaengednünk hozzá. 

Éppen csak végignéztem volna a lehetséges módokat amikor megcsapta a fülem az egymás után lassan beinduló 11ˇ-os, Euro 4 normákat  teljesítő víz-hűtéses Testastretta motorok hangja. Nincs idő a további udvarlásra, perceken belül indulni kell, így felvettem a sisakom és kezemre húztam a kesztyűt.

Amíg a többeikre vártam végig gondoltam, hogy is kezdjünk neki a Monsterrel az előttünk álló napnak és 160 km-nek az Appeninek kanyarokkal teli, jó és kevésbé jó minőségű útjain. Átgondolva az aktuális időjárás és útviszonyokat arra jutottam, hogy a vezetőre legjobban vigyázó Urban mód lesz az amit először megvizsgálok. Ebben a módban a lóerők száma 75-ben maximalizálódik és mindehhez a lehető leglágyabb gázreakció párosul maximális (3-as) szintű ABS és magas fokú DTC (kipörgésgátló) felügyelettel, mindez a Ducati Safety Pack jóvoltából. A temérdek "vigyázó kéznek" köszönhetően a viszontagágos körülmények ellenére sehol sem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm az útburkolattal, továbbá ezek miatt, a gyári ajánlással egyetértve gondolom azt, hogy kezdő(még bizonytalan) motorosok számára is feletébb hasznos választás lehet a kellő rutin megszerzéséig ez a mód.

 / Ducati Safety Pack: 3 fokozatban állítható ABS és 8 fokozatban állítható DTC (kipörgésgátló) /

 A Monster ülésmagassága állítható (785 mm - 810 mm), így az alacsonyabb vásárlók és a hölgyek is nagyobb magabiztossággal használhatják majd.

A városból kiérve már száraz az út és lassan mintha kicsit melegedne az idő. Visszaengedem a gázt és átváltok Touring módba, ahol már a maximális 109 lóerő nem túl agresszív gázreakcióval a szolgálatomban áll, közepes (2-es) szintű ABS és DTC asszisztencia társaságában. Pár kilométer után kezdetét veszi a még visszafogott kanyarvadászat, ami a kényelmesen sportos üléspozícióban egyáltalán nem esik nehezemre, a váltó pontosan jár és a fékerő is minden szituációban elegendőnek bizonyul, jól teljesítenek elöl a Brembo M4-es nyergei és a 320 mm-es tárcsák. Egyik kanyar jön a másik után, a futómű beállítása optimális, kellően sportos, de nem túl kemény. Nemsokára olyan érzés fog el, mintha egész életemben ezzel a motorral jártam volna a Dolomitok hágóit. A motor igazán jó kezelhetősége magabiztosságot kölcsönöz, aminek köszönhetően a hidegtől némileg elvonatkoztatva, mosolyogva teljesítem a Mercato Saraceno-ig tartó első etapot.

Egy helyi kávézót veszünk célba, hogy kicsit felmelegedjünk és átbeszéljük az első benyomásokat. Miután letámasztottam a motort és pár métert sétáltam előre, női kuncogás ütötte meg a fülem és hátrafordultam. Éppen két harmincas hölgy fotózta egymást önfeledten a motorom előtt, úgy látszik a sárga nem csak az én gyengém..

Fél órával később, az indulásunkor már igazán szépen sütött a nap és a hőmérséklet is szépen emelkedett, nem volt más hátra mint a Sport mód. Bár az idei évben volt szerencsém jó pár 150 lóerő feletti motorhoz, ennek ellenére valahogy egyáltalán nem éreztem kevésnek a közvetlen gázreakcióval párosuló 109 lóerőt és a 86Nm nyomatékot. Menet közben úgy tűnt, hogy a motoron szinte minden teljes harmóniában van. A csökkentett DTC minimális túlforgást enged a hátsó keréknek, de ez épp csak annyira elég, hogy a sportosság érzetét keltve néha mosolyt csaljon az arcunkra (ahogy az nálam sikerült is).

A további órákban San Leo-t érintve remek tájakon át vezető, jó és közepesen jó minőségű utakon ülhettük meg a Monstereket, majd később Riminiben kellemesen elfáradva, mosolyogva szálltam le róla.. Jó választás volt..

A gyár nem fukarkodott a karbonnal és számos kiegészítőt tervezett annak érdekében, hogy mindenki a lehető legjobban személyre tudja szabni és saját izlésvilágának megfelelően fel tudja öltöztetni a Szörnyecskéjét. 

IOM78: Mike Hailwood 1978. Június 2.-án egy Ducati 900 Super Sport nyergében aratott MAN TT győzelme emléke előtt a Ducati számos új ruházati termékével tiszteleg.

 A legújabb Monster egyáltalán nem lepett meg, sokkal inkább elismerően nyugtáztam magamaban, hogy hozta azt amit vártam tőle: könnyed kezelhetőség, mindig elegendő erő és nyomaték, harapós fékek, maximális biztonság (Ducati Safety Pack) és nem utolsó sorban remek stílus és dizájn, hogy mindig elsőre felismerd ha szembe jön veled... Ez az amitől ilyen szörnyen jó a Monster..              

#WeLoveMonster   

Szöveg: Miatta János

Képek: Ducati Motor Holding